A n�met k�ltõ, Rilke egy idõben P�rizsban �lt. Naponta bej�rt az egyetemre egy francia bar�tnõje k�s�ret�ben. �tja egy nagyon forgalmas �tvonalon vezetett �t. A keresztezõd�sn�l �lland�an egy koldusasszony tart�zkodott. Alamizsn�t k�regetett a j�r�kelõktõl. Mindig ugyanazon a helyen �ld�g�lt. Mozdulatlan volt, ak�r egy szobor. Kez�t elõre ny�jtotta, szem�t a f�ldre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fill�rt sem. Bar�tnõje ellenben gyakran belecs�sztatott a koldus  kez�be egy-egy p�nzdarabot. Egyszer a fiatal francia nõ csod�lkozva meg is k�rdezte a k�ltõt:
- Te mi�rt nem adsz soha semmit ennek a szeg�nynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kez�nek, hanem a sz�v�nek sz�nunk - v�laszolta a k�ltõ.
M�snap Rilke egy r�zsabimb�val �rkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A r�zs�t belehelyezte a kez�be �s tov�bb akart menni. Ekkor azonban v�ratlan dolog t�rt�nt: a koldusasszony felemelte a tekintet�t, r�n�zett a k�ltõre, nagy nehezen felkelt a f�ldrõl, megragadta a f�rfi kez�t �s megcs�kolta. Majd, a r�zs�t erõsen a sz�v�re szor�tva, elt�vozott.
Egy h�ten �t nem l�tta. A m�sik h�ten ism�t ott �lt az utcasarkon, a szokott m�don: sz�tlanul, mozdulatlanul, mint kor�bban.
- Mibõl �lhetett eg�sz h�ten �t, mikor semmit se kapott? - k�rdezte a francia bar�tnõ.
- A r�zs�b�l - v�laszolta a k�ltõ.