AMIT MA MEGTEHETSZ...

Egy napon szokatlan látogató érkezett hozzánk. - Zavarok? - kérdezte.

- Létezik egyáltalán olyan hely, ahol nem zavarsz?

-Tudom, hogy te sem látsz szívesen - felelt látogatóm, a Halál, - de eljött az idõ, hogy válassz: egyikõtöket - téged vagy feleségedet - magammal kell vinnem. A döntést rád bízom.

- Melyik férj ne adná oda életét a feleségéért? Nincs sok kedvem meghalni, de szeretem õt, hadd legyen még sok öröme ebben a világban! Ha tehát így kell lennie, akkor vigyél engem!

- Anélkül válaszoltál, hogy komolyan végiggondoltad volna ezt a dolgot. Nem ilyen egyszerû a döntés. Az jár jobban, akit elviszek. Nem lesznek többé gondjai! Mindaz, ami ma aggaszt téged: vita a szomszédokkal, az adósságok, félelem az öregkortól, a fõnöködtõl, munkahelyi összetûzések, stb. - nos, ez mind megszûnik. A halottaknak jó dolguk van: nem zavarja õket az idõjárás, nem hoz nekik rossz hírt a postás, nem szorítja a lábukat a cipõ, nem fáj a foguk és végre egyszer rendesen kipihenhetik magukat.

- Szóval ezt élvezed! - mondtam - Mielõtt elviszel valakit, még el is szomorítod! Ami engem illet: nem féltem a feleségem. Ha elõbb halok meg nála, õ legalább még örömét lelheti az életben! Én megyek veled.

A Halál hosszan rám nézett. Láttam valami jóindulatot a tekintetében. - Éppen azért kellene még egyszer megfontolnod a döntésed, mert szereted õt. Egy harminc éve tartó, szeretetben megélt házasság vége inkább azt viseli meg, aki itt marad. Nem hiszel nekem? Gondolj bele, milyen lesz az élete nélküled! Neki is összetörik a szíve, mint neked, de õ ezzel együtt fog élni. Minden nehézség, amivel eddig közösen megbirkóztatok, ezután csak az õ vállára nehezedik. Nehéz sorsa lesz, ha már nem állsz mellette! Senki se fogja felszárítani a könnyeit. A közös emlékek - amit egy dal vagy egy séta felidéz - kínozni fogják. Nem fogja érteni, hogyan került a kanalad az asztalra, amikor csak magának terített. Magányos lesz, mert a barátaitok egyre ritkábban látogatják majd. Esetleg néha, ünnepnapokon felhívják és személytelen jókívánságaikkal még inkább eltávolodnak tole. Egyedül fog otthon üldögélni, az óra ketyeg, õ pedig hiába mereszti szemét a mutatókra, nem téved be senki: te sem és más sem, aki rólad érdeklõdne. Ahogy üldögél a csendben, eszébe fog jutni, mennyi mindent mulasztott el. Egyszer sem köszönte meg, hogy jó férje voltál. A ki nem mondott szavak kövekként fogják nyomni a lelkét. A székekhez és az asztalhoz fog beszélni, hiszen nincs senki, akinek kiönthetné a szívét. Késõbb napokig ágyban marad, mert nem lesz, aki miatt felkelne, akinek szüksége lenne rá. Biztos, hogy ezt a sorsot szánod neki?

- Nem! - kiáltottam - Annál jobban szeretem, mint hogy így kelljen élnie. Maradok, õt pedig vedd magadhoz. Fenn alszik. Azt szeretném, ha csak Isten elõtt ébredne fel. Ha elõbb tér magához, aggódni fog, hogyan boldogulok nélküle. A Halál bólintott, majd odalépett az emeletre vezetõ lépcsõhöz.

- Ne! - jajdultam fel - Hagyd meg õt nekem! Vagy vigyél engem! Nem tudnám elviselni, hogy többet nem hallhatom a hangját, a lépteit, a halk edénycsörgést reggeli elõtt... Nem tudok egyedül asztalhoz ülni, nem tudok ágyba feküdni úgy, hogy nem szuszog mellettem. Mi okozhat örömet még az életben, ha õ már nincs? A széke a nappaliban, a kabátja a fogason, a névtáblánk az ajtón, amit minden pénteken megtisztított, az ingek, amiket még õ vasalt, a zoknik, amiket õ foltozott, a padunk a templomban, ahol együtt imádkoztunk - hogy tudok majd ezekre ránézni? Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, mennyi mindent mulasztottam el: hányszor szólhattam volna hozzá gyengéden! Miért kellett újságot olvasnom, amikor beszélgethettünk volna? Miért nem mondtam neki az utóbbi idõben, hogy szép, hogy tetszik nekem? Miért nem köszöntem meg egyszer sem, hogy végig ugyanúgy szeretett, mint kezdetben? Csak most érzem, hogy a szó - feleségem - a legszebb, ami létezik. Engedd, hogy még egyszer láthassam! Adj még három napot, csak egy hetet, hadd pótolhassak egy keveset abból, amit elmulasztottam!

A Halál ekkor visszafordult a lépcsõtõl és a bejárathoz ment. - Most vettem észre a nyilvántartásomban, hogy elnéztem a házszámot - ti csak néhány oldallal késõbb kerültök sorra. Azt ajánlom, hogy használd fel a hátralévõ idõt, mert amikor visszatérek, nincs hosszabbítás: három percet sem fogok adni, nemhogy három napot.