Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kert�sz �s a feles�ge �ltettek. Nem telt el sok idõ, �s m�ris lehetett l�tni, amint az elsõ z�ld hajt�s szel�den kib�jt a f�ldbõl. A fa, ami tulajdonk�ppen m�g egy�ltal�n nem volt egy igazi fa, elõsz�r pillantotta meg a Napot. �rezte lev�lk�j�n a Nap sugarainak meleg�t, �s fel�je ny�jt�zott. K�sz�nt�tte a maga m�dj�n, boldogan hagyta mag�t beragyogni �s csodasz�pnek tal�lta, hogy a vil�gon van �s n�vekszik.
- N�zd csak, h�t nem kedves a mi f�nk? Sz�lt a kert�sz a feles�g�hez.
- Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy sz�p fa.
A fa elkezdett n�vekedni, nagyobb �s magasabb lett, mindig tov�bb ny�jt�zott a Nap fel�. �rezte a szelet �s az esõt, �lvezte a meleget �s a biztos talajt a gy�kerei k�r�l, �s boldog volt. Valah�nyszor a kert�sz �s a feles�ge elj�ttek, hogy megn�zz�k, megitass�k v�zzel �s sz�p f�nak nevezz�k, j�l �rezte mag�t. Mert valaki szerette õt, �polta, gondozta �s vigy�zott r�. Nem volt egyed�l a vil�gon. �gy megel�gedetten n�vekedett mag�nak, �s nem is akart semmi m�st, mint �lni �s n�vekedni, �rezni a szelet �s az esõt, a f�ldet �s a napot, azt, hogy szeretik, �s õ is szeretni akart m�sokat.
 Egyik napon �szrevette a fa, hogy k�l�n�sen j� volt egy kicsit oldal fel� nõni, mert onnan jobban s�t�tt a Nap a leveleire. Most az�rt egy kicsit balra kezdett nõni.
- N�zd a mi f�nk ferd�n nõ! - mondta a kert�sz. Mi�ta szabad a f�knak ferd�n nõni�k, �s m�ghozz� a mi kert�nkben? Pont a mi f�nk! Hozd csak az oll�t, hogy egyenesre nyess�k a f�t!
A fa keservesen s�rt. Az emberek, akik õt eddig olyan szeretettel gondozt�k, akikben b�zott, lev�gt�k �gait, amelyek k�zelebb voltak a Naphoz. Ettõl kezdve nem ny�jtotta �gait a nap fel�.
- Ugye milyen j� kis fa a mi�nk?
- Bizony kedvesem, igazad van, a mi f�nk j� fa.
A fa elkezdte �rteni a dolgot. Ha azt csin�lta, ami kedv�re volt �s �r�met okozott, akkor szemmel l�that�an rossz fa volt. csak akkor volt kedves �s j�, ha azt tette amit a kert�sz �s feles�ge elv�rtak tõle. Ez�rt azt�n egyenesen f�lfel� nõtt, �s vigy�zott arra, nehogy m�g egyszer ferd�n nõj�n.
- N�zz oda, a mi f�nk sz�gyentelen gyorsas�ggal nõ a magasba. Illik ez egy igazi f�hoz?
Gyorsan elk�ldte feles�g�t az oll��rt, hogy visszav�gja az �gakat. ezen az �jszak�n nagyon sok�ig s�rt a fa. Mi�rt v�gt�k le csak �gy az �gait, amik nem tetszenek a kert�sznek �s feles�g�nek? A fa dacos lett. Nos j�, ha a magasba nem lehet, akkor majd sz�lt�be. Majd megl�tj�k, mire mennek vele. V�g�lis, õ csak n�vekedni akart, �rezni akarta a napot, a szelet, a f�ldet, �r�mre v�gyott, �s �r�m�t akart adni. Bensej�ben eg�szen pontosan �rezte, hogy a n�veked�s helyes dolog. �gy h�t most oldal�gakat hajtott.
- H�t ezt nem tudom meg�rteni - morgott a kert�sz - k�pzeld csak a mi f�nk egyszerûen csak sz�lt�ben n�vekszik. Illik ez?
- Ezt nem engedhetj�k meg neki. �jb�l helyre kell nyesn�nk.
A fa m�r nem tudott s�rni, nem volt t�bb k�nnye. Abbahagyta a n�veked�st. M�r nem volt �r�m sz�m�ra az �let. M�gis, �gy tûnt, most tetszik a kert�sznek �s feles�g�nek. Ha az eg�sz m�r nem is okoz igazi �r�m�t, de legal�bb szeretik. �gy gondolta a fa.
Sok �vvel k�sõbb arrafel� j�rt egy kicsi le�nyka az apj�val. K�zben a fa felnõtt� v�lt, a kert�sz �s feles�ge b�szk�k voltak r�. Igazi, tisztess�ges fa lett belõle. A kicsi le�nyka meg�llt a fa elõtt.
- Apa szerinted is szomor�nak l�tszik ez a fa?
- Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, m�g �n is l�ttam, hogy egy fa �r�l vagy szomorkodik. De ma m�r ezt nem l�tom.
- A fa t�nyleg szomor�nak l�tszik, biztosan senki sem szereti igaz�n. N�zd csak, milyen rendesen nõttek az �gai. Azt hiszem, eg�szen m�sk�nt akart volna nõni, �s ez�rt szomor� most.
Amikor a le�nyka l�tta, hogy senki sincs a k�zelben, gy�ng�den simogatni kezdte a fa k�rg�t. K�zben halkan suttogta: „�n szeretlek t�ged, fa. Veled vagyok. Ne add f�l, kedves fa!” Egy�tt �lt�k �t, ahogy a fa nagyon �vatosan, elõsz�r f�l�nken �s t�tov�n, majd kicsit b�trabban, v�g�l erõteljesen n�vekedni kezdett. Telve �let�r�mmel g�rb�n lefel� n�vesztette �gait, mintha elõsz�r csak hajladozni akarna, �s ki ny�jt�ztatni a tagjait. Azut�n oldal ir�nyba n�velte �gait, mintha az eg�sz vil�got a karjaiba akarn� z�rni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak �rzi mag�t.
A kert�sz �s feles�ge alig hittek a szem�knek, m�gis csendes �r�mmel figyelt�k, ahogy a le�nyka minden�rt megdics�rte a f�t, amit csak n�vesztett mag�n. Legjobban a le�nyka �r�lt, hogy az õ f�ja mindazoknak akik megcsod�lt�k, b�tors�got �s kedvet adott az �lethez.