Mese egy frl
Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertsz s a felesge ltettek. Nem telt el sok idõ, s mris lehetett ltni, amint az elsõ zld hajts szelden kibjt a fldbõl. A fa, ami tulajdonkppen mg egyltaln nem volt egy igazi fa, elõszr pillantotta meg a Napot. rezte levlkjn a Nap sugarainak melegt, s felje nyjtzott. Ksznttte a maga mdjn, boldogan hagyta magt beragyogni s csodaszpnek tallta, hogy a vilgon van s nvekszik. - Nzd csak, ht nem kedves a mi fnk? Szlt a kertsz a felesghez. - Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szp fa. A fa elkezdett nvekedni, nagyobb s magasabb lett, mindig tovbb nyjtzott a Nap fel. rezte a szelet s az esõt, lvezte a meleget s a biztos talajt a gykerei krl, s boldog volt. Valahnyszor a kertsz s a felesge eljttek, hogy megnzzk, megitassk vzzel s szp fnak nevezzk, jl rezte magt. Mert valaki szerette õt, polta, gondozta s vigyzott r. Nem volt egyedl a vilgon. gy megelgedetten nvekedett magnak, s nem is akart semmi mst, mint lni s nvekedni, rezni a szelet s az esõt, a fldet s a napot, azt, hogy szeretik, s õ is szeretni akart msokat. Egyik napon szrevette a fa, hogy klnsen j volt egy kicsit oldal fel nõni, mert onnan jobban sttt a Nap a leveleire. Most azrt egy kicsit balra kezdett nõni. - Nzd a mi fnk ferdn nõ! - mondta a kertsz. Mita szabad a fknak ferdn nõnik, s mghozz a mi kertnkben? Pont a mi fnk! Hozd csak az ollt, hogy egyenesre nyessk a ft! A fa keservesen srt. Az emberek, akik õt eddig olyan szeretettel gondoztk, akikben bzott, levgtk gait, amelyek kzelebb voltak a Naphoz. Ettõl kezdve nem nyjtotta gait a nap fel. - Ugye milyen j kis fa a mink? - Bizony kedvesem, igazad van, a mi fnk j fa. A fa elkezdte rteni a dolgot. Ha azt csinlta, ami kedvre volt s rmet okozott, akkor szemmel lthatan rossz fa volt. csak akkor volt kedves s j, ha azt tette amit a kertsz s felesge elvrtak tõle. Ezrt aztn egyenesen flfel nõtt, s vigyzott arra, nehogy mg egyszer ferdn nõjn. - Nzz oda, a mi fnk szgyentelen gyorsasggal nõ a magasba. Illik ez egy igazi fhoz? Gyorsan elkldte felesgt az ollrt, hogy visszavgja az gakat. ezen az jszakn nagyon sokig srt a fa. Mirt vgtk le csak gy az gait, amik nem tetszenek a kertsznek s felesgnek? A fa dacos lett. Nos j, ha a magasba nem lehet, akkor majd szltbe. Majd megltjk, mire mennek vele. Vglis, õ csak nvekedni akart, rezni akarta a napot, a szelet, a fldet, rmre vgyott, s rmt akart adni. Bensejben egszen pontosan rezte, hogy a nvekeds helyes dolog. gy ht most oldalgakat hajtott. - Ht ezt nem tudom megrteni - morgott a kertsz - kpzeld csak a mi fnk egyszerûen csak szltben nvekszik. Illik ez? - Ezt nem engedhetjk meg neki. jbl helyre kell nyesnnk. A fa mr nem tudott srni, nem volt tbb knnye. Abbahagyta a nvekedst. Mr nem volt rm szmra az let. Mgis, gy tûnt, most tetszik a kertsznek s felesgnek. Ha az egsz mr nem is okoz igazi rmt, de legalbb szeretik. gy gondolta a fa. Sok vvel ksõbb arrafel jrt egy kicsi lenyka az apjval. Kzben a fa felnõtt vlt, a kertsz s felesge bszkk voltak r. Igazi, tisztessges fa lett belõle. A kicsi lenyka megllt a fa elõtt. - Apa szerinted is szomornak ltszik ez a fa? - Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, mg n is lttam, hogy egy fa rl vagy szomorkodik. De ma mr ezt nem ltom. - A fa tnyleg szomornak ltszik, biztosan senki sem szereti igazn. Nzd csak, milyen rendesen nõttek az gai. Azt hiszem, egszen msknt akart volna nõni, s ezrt szomor most. Amikor a lenyka ltta, hogy senki sincs a kzelben, gyngden simogatni kezdte a fa krgt. Kzben halkan suttogta: „n szeretlek tged, fa. Veled vagyok. Ne add fl, kedves fa!” Egytt ltk t, ahogy a fa nagyon vatosan, elõszr flnken s ttovn, majd kicsit btrabban, vgl erõteljesen nvekedni kezdett. Telve letrmmel grbn lefel nvesztette gait, mintha elõszr csak hajladozni akarna, s ki nyjtztatni a tagjait. Azutn oldal irnyba nvelte gait, mintha az egsz vilgot a karjaiba akarn zrni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak rzi magt. A kertsz s felesge alig hittek a szemknek, mgis csendes rmmel figyeltk, ahogy a lenyka mindenrt megdicsrte a ft, amit csak nvesztett magn. Legjobban a lenyka rlt, hogy az õ fja mindazoknak akik megcsodltk, btorsgot s kedvet adott az lethez.
|