"Sz�vetek n�m�n ismeri a nappalok �s �jszak�k titkait.
De f�letek hallani v�gyik azt, amit sz�vetek tud.
Szavakban v�gytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal �rinteni v�gytok �lmaitok meztelen test�t.
�s ez �gy van j�l.
Lelketek rejtett k�tforr�s�nak fel kell fakadnia, �s mormolva a
tengerbe kell futnia;
�s v�gtelen m�lys�geitek kincsei felt�rulnak szemetek el�tt.
De ne legyen kezetekben m�rleg, melyen ismeretlen kincseteket megm�rn�tek;
�s tud�sotok m�lys�g�t ne f�rk�ssz�tek m�r�l�ccel, se f�gg��nnal.
Mert az egy�n tenger: hat�rtalan �s m�rhetetlen.
Ne mondj�tok: "Megtal�ltam az igazs�got"; mondj�tok azt: "Tal�ltam egy igazs�got".
Ne mondj�tok: "Megtal�ltam a l�leknek �tj�t". Mondj�tok: "Tal�lkoztam
a l�lekkel, mely az �n utamon j�r".
Mert a l�lek minden �ton j�r.
Mert a l�lek nem egyenes vonalon j�r, sem �gy nem n�, mint a n�dsz�l.

A l�lek kibomlik, mint a megsz�ml�lhatatlan szirm� l�tuszvir�g."

(Khalil Gibran: �nismeret)