Gy�ny�r�en s�t�tt a napsug�r. Aranysz�nbe burkolva a romos szikl�k kusza zugait is, �tkarolta a k�t r�zs�t, kik r�g�ta pomp�ztak fenn a magaslaton. �r�mmel n�zett a vir�gokra, szerette �ket, mint anya a gyermek�t, s �pp oly kedvess�ggel melengette �ket, hogy ne csak egym�s szeretet�t �rezz�k e gazzal teli vil�gban. R�g�ta ott vir�goztak, k�z a k�zben egy t�zpiros �s egy s�t�tv�r�s. Ilyenkor csillog� szemekkel n�ztek le a v�lgybe a dobtet�r�l, ha t�l j�tt, f�z�s napjaikban egym�st karolva, vacogva pihentek �s v�rt�k a tavaszi enyh�l�st. Mindig egy�tt voltak, ameddig csak visszatekinteni engedte �ket az id�. Ha eleredt az es�, a v�r�s kedvesen hajolt a m�sik f�l�, hogy leveleivel meg�vja csod�latos szirmait. Szerette…

Egy napon arra s�t�lt egy l�ny �s egy fi�. K�z a k�zben, de nem �gy, mint �k… furcsa volt �ket n�zni. Onnan lentr�l jobban �tl�tt�k a felsz�n er�ltetett mosoly�t, �rezt�k a leveg� reszket�s�b�l, a bizonytalans�got, a csal�dotts�got �s a v�gs� cs�k f�j� illat�t.
A fi� k�nnyes szemmel s�t�lt oda a r�zs�khoz. A v�r�s v�d�n hajolt a piros el�, de mindhi�ba… csak a sz�lben el� csendesen lehull� szirom maradt neki, s az a f�jdalmas k�p, ahogy e k�t ember t�volban egym�snak adja a szerelm�t, �s… �s l�tta, amit elt�nik a messzes�gben…

V�rv�r�s k�nnycseppek hulltak a s�rgul� vir�gsziromra, f�jdalmas igaz k�nnyek �ztatt�k percr�l percre. V�ltott�k egym�st a napok, mag�nyosan keser�en… mindig a kedves�re gondolt, kit soha nem l�that… szor�t� �rz�s j�rta �t test�t, s ahogy er�tlen v�gign�zett mag�n, l�tta sz�tfolyni sz�neit maga k�r�l… egy lett a fel�gett dombtet� s�rg�s sokas�g�val…

Gy�l�lte fel�getett �lmait…