A fiú megfogta a lány kezét, és kirángatta a szállodából. Kedvesen, mondván szeretne vele sétálni a tengerparton, ami oly gyönyörű emléke lenne ennek a szépséges nyaralásnak. Utoljára léphetnek ma este mezítláb a puha homokba, és utoljára hallhatják a víz ringató morajlását.

Ahogy sétáltak a parton, a sziklák közt észrevettek egy kis asztalt, két székkel. Ahogy odaértek az asztalhoz mely gondosan meg volt terítve, szinte együtt csodálkoztak rá, hogy vajon mit kereshet itt a semmi szélén. Az asztalkán két étkészlet, és egy üveg bor mellett egy gyertya volt elhelyezve. A távolból zene szólt, alig hallhatóan, de ki lehetett venni a hagyományos görög zenékre oly jellemző dallamokat.
Leültek az asztalhoz, és szótlan nézték egymást. Szinte elolvadtak egymás tekintetében, a vöröslő naplemente langyosan simogató érintésében. Ahogy ott ültek, és hallgatták a nyugalom mámorító énekét, egy pincér lépett oda hozzájuk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A lány elcsodálkozva és ragyogó barna szemeivel nézett a fiúra, aki az eléjük tett étlapot nézte, majd ő is olvasni kezdte a sajátját. Egyszerű vacsorát választottak, mit a gyertyafénynél elfogyasztottak.
- Gyere kedvesem, sétáljunk le a vízhez.
Szólt a fiú és egyik kezében a pohárral, a másikban a lány puha kezével elindultak a vízhez.
- Nézd milyen csodálatos a tenger… Olyan végtelen és nyugodt…
A lány átkarolta a fiút, és nézték a vízben elmerülő nap, mint festi vörösre a vizet.
- Drágám. Köszönöm neked ezt a csodálatos utat, azt hogy mindig mellettem voltál… végig, amióta csak megismertelek…
Nagyon szeretlek, és tudom…
A lány rátette a fiú szájára a kezét. A szemében könny reszketet, mikor ő is halkan kimondta neki, hogy szeretlek… Az ajkuk összeért a hűvös szél kavarta szürkületben. Végtelennek tűnő álomszerű édes csók volt ez, amit a fiú szakított, meg… Letérdelt a lány elé. Megfogta kezét, és kedvesen, kissé remegő hangon megkérdezte, mit a lány könnyes szeméből nemrég már sejteni is vélt… tudta, nem vezethette félre…
- Hozzám jössz feleségül?
A lány is letérdelt hozzá a homokba, átölelte a srác nyakát, gyengéden megcsókolta, majd szólt…
- Hozzád megyek…
A gyűrű felkerült a valaha látott legszebb női ujjra, a valaha látott legszebb nő, pedig… igen… igent mondott… Az ő szerelme…
- Szeretlek, most és mindörökké…


A fiú verejtékezve riadt fel álmából… Ránézett a mellette felejtett fényképre, és elsírta magát…
- Annyira hiányzol kedvesem… Mondd, miért? Mért kellett elmenned? Szeretlek…
Megfordította a fényképet. Majd lehúzta az aranykarikát és rátette a képre…
- Mindörökké…