A fi megfogta a lny kezt, s kirngatta a szllodbl. Kedvesen, mondvn szeretne vele stlni a tengerparton, ami oly gynyr emlke lenne ennek a szpsges nyaralsnak. Utoljra lphetnek ma este meztlb a puha homokba, s utoljra hallhatjk a vz ringat morajlst.
Ahogy stltak a parton, a sziklk kzt szrevettek egy kis asztalt, kt szkkel. Ahogy odartek az asztalhoz mely gondosan meg volt tertve, szinte egytt csodlkoztak r, hogy vajon mit kereshet itt a semmi szln. Az asztalkn kt tkszlet, s egy veg bor mellett egy gyertya volt elhelyezve. A tvolbl zene szlt, alig hallhatan, de ki lehetett venni a hagyomnyos grg zenkre oly jellemz dallamokat. Leltek az asztalhoz, s sztlan nztk egymst. Szinte elolvadtak egyms tekintetben, a vrsl naplemente langyosan simogat rintsben. Ahogy ott ltek, s hallgattk a nyugalom mmort nekt, egy pincr lpett oda hozzjuk, mintha ez lenne a vilg legtermszetesebb dolga. A lny elcsodlkozva s ragyog barna szemeivel nzett a fira, aki az eljk tett tlapot nzte, majd is olvasni kezdte a sajtjt. Egyszer vacsort vlasztottak, mit a gyertyafnynl elfogyasztottak. - Gyere kedvesem, stljunk le a vzhez. Szlt a fi s egyik kezben a pohrral, a msikban a lny puha kezvel elindultak a vzhez. - Nzd milyen csodlatos a tenger… Olyan vgtelen s nyugodt… A lny tkarolta a fit, s nztk a vzben elmerl nap, mint festi vrsre a vizet. - Drgm. Ksznm neked ezt a csodlatos utat, azt hogy mindig mellettem voltl… vgig, amita csak megismertelek… Nagyon szeretlek, s tudom… A lny rtette a fi szjra a kezt. A szemben knny reszketet, mikor is halkan kimondta neki, hogy szeretlek… Az ajkuk sszert a hvs szl kavarta szrkletben. Vgtelennek tn lomszer des csk volt ez, amit a fi szaktott, meg… Letrdelt a lny el. Megfogta kezt, s kedvesen, kiss remeg hangon megkrdezte, mit a lny knnyes szembl nemrg mr sejteni is vlt… tudta, nem vezethette flre… - Hozzm jssz felesgl? A lny is letrdelt hozz a homokba, tlelte a src nyakt, gyengden megcskolta, majd szlt… - Hozzd megyek… A gyr felkerlt a valaha ltott legszebb ni ujjra, a valaha ltott legszebb n, pedig… igen… igent mondott… Az szerelme… - Szeretlek, most s mindrkk…
A fi verejtkezve riadt fel lmbl… Rnzett a mellette felejtett fnykpre, s elsrta magt… - Annyira hinyzol kedvesem… Mondd, mirt? Mrt kellett elmenned? Szeretlek… Megfordtotta a fnykpet. Majd lehzta az aranykarikt s rtette a kpre… - Mindrkk…
|